Tîrgu Mureș: expoziție personală de artă naivă // Orbán Irén // Naiv művészeti kiállítása la Muzeul de Etnografie și Artă Populară

Megnyitó: augusztus 13-án, 13 órakor,
Néprajzi és Népművészeti Osztály, Rózsák tere 11.

***

Povești pictate cu acul

Orbán Irén s-a născut în satul Văleni, județul Mureș, în data de 7 ianuarie, 1933. S-a mutat în orașul Târgu Mureș în 1968, unde a lucrat la Muzeul Județean Mureș ca supraveghetor. A început să brodeze la începutul anilor 70, având ca instructor pe Bandi Dezső, un artist plastic, instructor de artă populară recunoscut pentru activitatea depusă.
Artista Orbán Irén a abordat arta ei în două tehnici: pictura în ulei şi a tapiseriei prin coasere. A fost distinsă cu premiul EMKE, și premiul Vámszer Géza, este membru al școlii de pictură Tokaj și al Asociației de Artă Populară Duna-Tisza köz. Temele abordate: mersul la biserică, munca la câmp, descălecarea Regelui şi momentul creştinării.
Prin lucrările ei putem cunoaște lumea satului și obiceiurile populare pe Valea Nirajului. Lucrările ei sunt compuse în 4-5 registre, lucrate cu multă ştiinţă. A tratat nunta şi momentul trist de trecere în altă lume. În lucrările ei, bine gândite şi realizate, apare și munca pe câmp, cositul, adunatul fânului şi transportul lui. De asemenea sărbătorile sunt bine reprezentate cu jocul, masa festivă și muzicanţii. Artista este una din cele mai importante din domeniu, lucrează cu multă expresivitate şi cunoaştere. Orbán Irén folosește acul, firul de lână și pânza pentru a crea covoarele ei, care ne povestesc despre lumea satului.

Tűvel festett történetek
Orbán Irén 1933. január 7-én született Székelyvaján. 1968-ban költözött családjával Marosvásárhelyre, ahol nyugdíjazásáig a Maros Megyei Múzeumnál teremőrként dolgozott.
Bandi Dezső marosvásárhelyi iparművész, akit a Székelyföldön élő magyarság azonosságtudatának érdekében kifejtett munkássága tett ismertté és elismertté – rávezette és szakirányításával támogatta az emlékező varrás útjára. Így kezdett el a 70-es évek elején epikus, elbeszélő faliszőnyegeket varrni.

Munkásságát EMKE díjjal, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület kitüntetésével ismerték el. A népművészeti hagyományok ápolása terén végzett tevékenységéért Vámszer Géza-díjat kapott. Tagja a Tokaji Művésztelepnek és a Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesületnek.
Munkái a naiv művészet őszinte bájával rögzítik és tárják elénk a nyárádmenti, székelyvajai népszokások és népélet élményeit, emlékeit. A közösségi élet eseményeit, a népszokásokat, a közösségi és családi ünnepeket (karácsony, farsangi menetek, húsvét, lakodalmak, keresztelők és sokadalmak) valamint a kenyérkereső munkák (szántás, vetés, aratás, kukorica törés, kenyérsütés) pillanatait ragadja meg.

Mindezt pedig a vele született sajátos ábrázoló-megjelenítő tehetséggel, céltudatos kitartással, egyedi megoldásokkal, és millió apró tűöltéssel hozza létre.
Az alkotó eszköze a tű, színes gyapjúfonal és a vászon.